Halihó íme az első rész. Az iklet tökéletesen jön,csak nem tudom mind egy bejegyzésbe sűríteni. Remélem megértitek, de itt megtekinthető a trailer! Jó olvasást! :3
Egy szemhunyásnyit se aludtam Mégis,hogy történhetett?
Óvatosan felkeltem, és a kijárat után kezdtem kutatni.
-Nem igaz,itt egy rohadt ajtó sincs?-mormogtam
Ki se mondtam,de már egy üres folyosó padlóját koptattam. A vér megdermedt az ereimben.
Rohanni kezdtem mint az őrült, de bármerre néztem csak az üresség tátongott.
Hirtelen valami akadályba ütköztem, vagyis inkább valakibe.
-Eltévedtél szépségem?-kérdezte az idegen. Haja az égbe meredt, bő nadrágjából épp,hogy nem látszott ki az alsója.Mintha egy űrhajóból szalajtották volna.
-Ami azt illeti-kezdtem magyarázkodni.
-Samuel vagyok, mármint már Scott-vigyorgott
-Örvendek Scott-nyújtottam habozva a kezem egy kézcsókra.
-Újonc vagy mi?-lépett egy lépést hátra
Nem válaszoltam csak vadul bólogattam.
-Áá akkor te vagy az aki a tesóm lesz egy mérkőzés erejéig. Az elődöd Angelica a kiképzésnél hibázott így kizárták, de a te kiképzésedre már nincs idő.-magyarázta
-Milyen kiképzés?-nyitottam tágra a szemeim
-Nem mondta Alice?
-Ki az az Alice?
-Fekete ruhás nős szárnyakkal tudod-mondta miközben össze-vissza hadonászott a levegőben.
-Azt hiszem.-meredtem magam elé
Mielőtt bármelyikünk is újra szóra nyitotta volna a száját az imént emlegetett személy suhant elénk (csak úgy a semmiből)
-Látom kezded felfedezni a képességeid-lépett közelebb hozzám.-De ez kevés-súgta a fülembe. A hátam libabőrös lett, a frászt hozta rám.
-Liz ne ijeszd már be még jobban-karolt át Simon vagy Scott, mindegy belekeveredtem.
-Rendesen egymásra találtatok-dünnyögött-De miért is húznám ezt a drága időt-váltott témát- Jöjjön az első frázis-azzal csettintett egyet.
Kérdezősködni se tudtam Szoknyámat egy szorosan hozzám tapadó nadrág(?) és egy lenge póló váltotta fel. Az eredetileg derékig érő hajam már csak a vállam súrolta.
-Most pedig tűnés! Már várnak rátok!-és újra csettintett. Itt már tudtam,hogy valami rossz fog következni.
Minden elsötétült.
A következő pillanatban egy takaros szobában ébredtem, és egy középkorú nő fürkészett.
-Jó reggelt kedveském-mosolygott megállás nélkül
-Hol vagyok?-motyogtam
-Újra a Földön-húzta le rólam a takarót-O milyen vagyok-kapott a fejéhez-A nevem Loren, és bizonyára te vagy Sheila.
-Nem, nem itt valami tévedés történt.Én én Diana vagyok a trónörökös, egy napja még éltem a normális életem családdal meg minden. Nekem az úgy tökéletes volt-fakadtam ki. Az idegbaj teljesen hatalma alá kerített.Az eddig eltelt tizenhat és fél év alatt ilyet még nem tapasztaltam
-Shh kincsem, innen már mi vagyunk az új családod-próbált nyugtatni ami nem igazán sikerült neki.
-Fiúk gyertek ide.-kiáltott fel
Pár másodperc se telt el, és egy őszülő hajú férfi rohant eszeveszettül a szobába, oldalán pedig S... hagyjuk úgy se jegyzem meg.
-Szia kislányom-törölgette a szemét az állítólagos apám
-Cső hugi mi a pálya?-kérdezte Samu.Remek már ez is meghibbant.
Egyáltalán mi folyik itt? Kérem vissza a normális életem rögtön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése